A nap, amikor holtpontra ért a társaság, a nap amikor közel 12 órás busz utazás után megérkeztünk Rishikesk mellé 7km-re egy pici faluba Tapovanba.
Elfogyasztottuk utolsó reggelinket a csodálatos Dzsaipuri szállásunkon, szokás szerint minden, ami belénk fér meg még egy kicsi.
Reggeli:
- Omlett 2 tojásból, hagymával, zöld paprikával, sóval és borssal frissen készítve, Pének még egy kis sajttal is megdobta a fiatal ember.
- Csirke kolbász (Pé)
- Massala poha – rizses zöldség
- Bhai – krumplis, zöldborsós ragu
- Szambar, koftával – leves, kisütött tészta gombóccal, kókusz csatnival és egy kis csípőssel
- Amerikai palacsinta mézzel és dzsemmel
- Masala tea és gyümölcslé
A városok között végig saját, bérelt busszal közlekedtünk. Ez vett fel bennünket Delhibe és egész úton velünk volt. Egy sofőrünk és egy segítője volt, akik nagyon durva, de a 10 napot a buszon töltötték, ott aludtak és szolgálat készen várták, hogy mikor kell szállítani bennünket.
Indulás után kb. 1,5 órával szóltak, hogy megállunk egy egészségügyi szünetre, ami rögtön konfliktust szült, mert többen a továbbhaladást pártolták volna, de legközelebbi megállási lehetőség több, mint egy órányira volt. Szerencsére volt egy bátor, aki az oroszlánok közé ugrott és jelezte, hogy amúgy lehet a sofőröknek is vannak igényeik és nem véletlenül szeretnének megállni. Ez végül is bejött és a társaság ekkor még egész elfogadó állapotában rábólintott, hogy akkor itt pisi. És milyen igaz, azért álltunk meg, mert ott reggeliztek a sofőrök.
Nagy volt az öröm mikor észrevették, hogy Costa kávézóból, jól ismert ipari kávéfőzőből készül majd a tízórai KV. Persze Bé is ivott, amit aztán mindig megbán… A parkolóban majmok és kutyák szolgáltatták a szórakozást és szomorkodás okát. Aztán go tovább!
Mentünk és mentünk, a buszon blogot írtunk, hallgattuk Kinga, az idegenvezető történeteit, még tippelős játékokat is játszottunk közösen, ami nagyon hangos nevetésekbe fulladt, viszonylag gyorsan, kellemes hangulatban telt az idő. Aztán szerencsére valaki bemerte vállalni, hogy nagyon sajnálja, de pisilnie kell, úgyhogy megáááálló!
Itt volt egy nagy kifőzde nagyon okosan úgy döntöttünk ebédelünk, mert számolgatva a következő megálló lehetőségét az már bőven a vércukorszint leesése után lett volna. Utólag áldjuk az eszünket, hogy így döntöttünk sokakkal ellentétben! Ahol lehet enni és pisilni, na ott kell is, ezt jegyezze meg mindenki!
Nathu’s Restaurantban valósult meg. Valami félreértés következtében dupla samosat és masala dosat kaptunk, úgyhogy hirtelen lett kajánk dögivel, egy samosat tovább is passzoltunk.
Ebéd:
- Samosa with chana – A jól megtöltött (fűszeres krumplis, zöldséges raguval) batyuka, kisütve, csicseriborsó raguval. Itt most nem volt annyira finom, kicsit megülte a gyomrunkat. 60 rúpia (1 pakk/ 2db)
- Chana bhatura – Lángos szerűség, csicseriborsós currys raguval. 120 rúpia
- Masala dosa – Óriás, itt háromszög alakúra hajtogatott rizs és lencséből készült ropogós lepény, amit megtöltenek fűszeres krumplis maszattal, különböző mártogatósokkal tálalják. 145 rúpia
- Mangó juice 34 rúpia
Ebéd után mentünk tovább és hasonló dolgokkal folytattuk az utat, mint korábban. Ez után még egyszer megálltunk, pisi szünetre és aztán kezdődött a 60km-es horror. Bár, hosszútávot tettünk meg, mert kb. 420 km volt a teljes hossz, az utolsó 100 km-ig teljesen zökkenőmentesen tudtunk haladni. Aztán kisebb településekre értünk be, a nap végéhez közeledve megerősödött a forgalom, balesetekbe futottunk bele, út felújításokba és kínkeservek árán értünk a célállomásra. Reggel 9-től este 8 óráig úton voltunk. Ez, egy buszon összezárva 40 embernek kemény. Itt elszakadt a cérna és a busz eleje és vége külön kasztra váltak szét, mi a busz közepén pártatlan államként figyeltük az eseményeket és jobbnak is láttuk, hogy ebből kimaradunk. A konfliktust a dolgozó világ egyik legnagyobb kérdése, kollégák egymás iránt érzet utálatának tárgyát képező … Az ablak nyitva vagy csukva legyen, a légkondi menjen vagy ne menjen kérdés körül forgott. Ahogy az lenni szokott mindenkinek volt igazsága és érthető volt, mit miért akar, vagy nem akar. De a 9 óra utazás után, éhesen, elhasznált oxigénben, nulla magán szférával már az emberek nem mindig tudnak arra is koncentrálni, hogy igényeiket, hogyan juttassák intelligens módon érvényre. És ezt követően már minden baj volt. A Hunok, akik éppen Rishikest igyekeztek bevenni egymásnak estek, kitört az I. Hun parasztfelkelés Indiában, egy buszon. Ez ám a történelem ? Minket ezen az úton a MagneB6 és a 8 PM whisky támogatott a 75-ös pulzus szinten tartásában.
Nagy mázli, hogy megérkeztünk a hotelünkbe a Regenta Inn on the Ganges-be. Végtelenül kedves fogadtatás, welcome drink, harmadik szem a homlokra, elképesztően gyors becsekkolás és nagyon király szobák, hogy a Hunok kedélyei kicsit csillapodjanak.
Miután körbe néztünk a hotelben, mi ahogyan sokan mások is tették az étterem felé vettük az irányt. Csak egy levest eszünkből, kissé zavarba ejtő jóllakás lett. Volt svédasztalos lehetőség, de mivel mi „csak egy levest” eszünkkel jelentünk meg az étteremben, étlapot kértünk, aztán ez lett belőle:
Vacsora:
- Ghar Ki Murgi– Házi curry-s főtt csirke, jól megfőzve rengeteg szaftban tálalva, ezt természetesen Pé ette, kért hozzá még rotit köret gyanánt. A csirkének a szárnya és felsőcomb része volt benne, a végén jól kilehetett tunkolni a szaftot. A hús nem volt sok, de ez a szaft, valami isteni volt. 355+50 rúpia (hús+roti)
- Singapore pan fried noodle – Nagyon szaftos zöldséges tészta, forrón, frissen készítve, pikánsan. Leginkább a szecsuani csirkére hasonlít fűszerezésben, szaftosságában. Elképesztően nagy adagot tálaltak, ami sajnos nagyon finom is volt…eltűnt. 255 rúpia.
Szóval itt a Regenta Inn on the Ganges-be nagyon király a leves ajánljuk! ?
