Kínában a metrózástól nem kell félni, sőt egy szuper lehetőség, hogy távolabbi helyre is eljusson az ember anélkül, hogy azt érezné ez iszonyat stressz. A könnyen értelmezhető rendszer nekünk is nagyon bejött, úgyhogy mára egy távolabbi úticélt lőttünk be. A körülbelül 50 km-re fekvő Zhujiajiao várost látogattunk meg, ami 1,5 óra metrózással megközelíthető.
Reggeli:
- Ma is svédasztalos reggeli várt. Leves, főtt tojás, hagymás tészta, kolbászka, zab, rizs, uborka, kenyér.
A reggeli után felkaptuk a hátizsákot és neki indultunk. Az az elképesztő Kínában, hogy kicsit minden ugyanolyan és mégis minden városrész teljesen más. Először a 2-es vonalon elmentünk Hongqiao vasútállomásra, majd onnan a 17-es vonalon a végállomásig. Az állomástól mi besétáltunk, de a riskások mindenhol várják a turistákat, így akinek nincs állandó sétálhatnékja, az is kényelmesen tud várost nézni. Az odavezető út telis-tele volt boltokkal, éttermekkel, lakásokkal és egy piaccal. Minket egy piac látványa pont annyira hoz lázba, mint másokat a fashion street, úgyhogy 3 perc múlva már a piac közepén szájtátottunk. Hát nagyon durva, az Ántsz mekkája, ezek aztán nem a túlszabályozásról hírhedtek, de közben, ha helyi lakosok lennénk biztos mi is ott vásárolnánk. Hal és tenger illat, nyüzsgő kofák, sárga házi tészták hatalmas zsákokban, színes magok mindenhol. Pesti szemünknek különlegességek, mint a béka és rákok sok-sok fajtája, akkora gyümölcsök és zöldségek, hogyha ezt a lidl-ben látjuk rögtön rámondjuk, hogy génkezelt. Hihetetlen élmény volt, a város rögtön belopta magát a szívünkbe. Szeretjük, mikor közelről szívhatjuk magunkba a helyi életet. Továbbra is tátott szájjal, de kikeveredtünk a piacról, ahonnan már csak pár perc sétára volt a csatorna egyik ága, amit követve tényleg egy kis vízi városba csöppentünk. Hirtelen visszautaztunk az időben és a pörgő metropoliszból, egy a régmúltat idéző, nyugodt kínai városkába érkeztünk. A boltokkal, helyes street food árusokkal teletűzdelt utcán úgy sétálgattunk, mint a kíváncsi gyerekek, akik most járnak életükben először a játékboltban. Ahogy haladtunk előre, úgy lettek egyre zsúfoltabbak a szűk kis sétálóutcák, úgyhogy hajóba pattantunk és a vízen csodáltuk tovább a várost (80 yuan).
Ahogy kikötöttünk, pár lépésre volt tőlunk a Kezhi Garden. (40 yüan) belépő után egy óriási belső épületegyüttes és kert tárult elénk. Az utcafrontról az ember nem is gondolta volna, hogy mekkora. Ha erre jártok érdemes ide is ellátogatni.
A vízi város jellegzetessége a különböző stílusban épült hidak. Az egész óváros utcácskáit 36 darab, fából, márványból és kőből készült híd köti össze. Az egyik leghíresebb a Fangsheng Bridge. Eredetileg Xingchao szerzetes építette 1571-ben, viszont 1812-ben újraépítették. A többi híd közül ez a leghosszabb (70m) és a legmagasabb (5,8m).
A város telis-tele van street food-os üzletekkel, amit mi imádunk, így meg is kóstoltunk pár finomságot, frissen facsart cukornád juicet, gofrit. A nap végére meg is éheztünk, úgyhogy hazafelé a városból kivezető főúton betértünk egy büfébe uzsonnázni. Nagyon ízletes és gazdag levest szolgáltak fel. Egyetlen egy hibát véttetünk, hogy a húsos helyett pacalos levest kaptunk. De összességében nagyon finomak voltak.
Uzsonna:
- Zöldséges rámen
- Húsos rámen
Az este során még besétáltunk a Yu Gardenhez és milyen jól tettük. Belecsöppentünk egy kis éjszakai életbe. A helyi lakosoknak egyáltalán nincs szükségük szórakozóhelyekre. Rengetegen táncolnak, meditálnak, énekelnek a parkokban. Szuper volt ezt megtapasztalni.
A vacsoránkat a szomszéd utcai street foodostól szereztük be, ahol rántott husit, rákot és egyéb finomságokat lehet kapni.
