Never ending story
Az utolsó pillanatig húztuk a hazautazás gondolatát, igyekeztünk minden percet még „Indiában” tölteni. A jóga fővárosából nem mehettünk haza úgy, hogy nem vettük részt egy órán, ezt már az elején eldöntöttük. Szerencsére a szállásunkon volt lehetőség jógázni, úgyhogy reggel 8-ra mentünk az órára. Indiában jógázni, azért elég menőség ugye? Mi sajnos a lusta futók vagyunk, akik azért nyújtanak, jógáznak, de leginkább csak hengereznek, mert muszáj és mert félünk attól, hogy nem futhatunk, ha nem csináljuk. Szóval nem hirdetjük hangosan az igét, de belátjuk, hogy mikor az ember nekiáll isteni érzés. Akkor még nem is gondoltunk arra, hogy az undorítóan hosszú út előtt, ez még nagyon jól jön. Ráadásul volt egy első élményünk is, mert még sosem jógáztunk együtt. ? Mondjuk Pének az egyetem óta, annyi köze van a jógázáshoz, mint töltött káposztának a curryhez. Az órán csak magyarok voltunk, lazítottunk egy órát, nyögtünk és röhögtünk magunkon, közben pedig töltődtünk és amennyire vártuk, hogy vége legyen, pont annyira akartuk, hogy soha ne érjen véget. Az óráról kilépve, már az étteremben is voltunk és töltekeztünk tovább, legkedvencebb mulatságunkkal a reggelivel.
Reggeli:
- Poori Bhaji: (lepény, ilyen fűszeres krumplis raguval)
- Paradicsomos penne
- Sült burgonya (ropogós bundában)
- Palacsinta
- Szendvics, édes bulgur, gyümölcs, müzli, toast kenyér
- Vaj, dzsem, méz, tea, masala tea, kávé
A bőséges reggeli után visszamentünk a szobába összepakolni, mert lassan indulás. Pé közben kiszaladt a bazárba, még egy utolsó pillantást venni a Gangeszre és a kis falura. Majd megkezdtünk első ránézésre végtelennek tűnő utunkat. Szintén futós szemlélettel szakaszokra bontottuk és mindig, csak a következő részre koncentráltunk. Más különben csak sírni tudtunk volna.
1.szakasz: Újabb buszozás a Hunokkal, 6 maximum 8 óra alatt Delhiben is leszünk a repülőtéren. Szerencsére időben indultunk, úgyhogy nem volt gond, hogy 11 lett belőle. Nyugi, megvolt a II. Hun háború is. Részletezzük? ?
Utolsó indiai ebédünk, egy időre utolsó marad. Egy autópálya melletti kis kajádás részen álltunk meg, mert ott volt KFC a többieknek. Mi még indiait szerettünk volna ebédelni, így is lettünk, de hiba volt. Ezután ugyanis Pének, ha csak a curryre gondol is hányingere van…még mindig ? NA! Szóval ezekkel a gondolatokkal telt úgy fél 3-tól este 11-ig az utunk. Fasza volt, főleg Pének…
Ebéd:
- Masala dosa: Ugye ez az óriás ropogós lepénybe töltött fűszeres, zöldséges burgonya, Sambarral és kókusz chutney-val
- Mysore masala dosa: Ugyanaz, mint a csak fűszeresebb és volt benne chili meg hagyma, Sambarral és kókusz chutney-val
2. szakasz : A „rövid” 11 órás utunk során a csapatból páran foglaltak szállást, így őket kiraktuk a reptér közeli hotelnél, aztán este 11 körül mi is megérkeztünk a reptérre a többiekkel. Elköszöntünk Kingától, majd irány a reptér, gondoltuk. Ám nem olyan egyszerű ide bejutni ? Először is be kell mutatnod a kapuban a repjegyed és csak akkor engednek be, ha van. Így Gyuri gyorsan átküldte mindenkinek a jegyeket. Majd jött a fekete leves, csak 6 órával indulás előtt engednek be a reptérre. Szóval nekünk szerencsénk volt, mert 5.30-kor indult a gépünk, így 15 perc szöszmötölés utána be is mehettünk. Sajnos a többieknek 6.55-kor, szóval nekik még várni kellett másfél órát egy váróteremben.
És akkor elkezdtünk várni, és vártunk és még nem untuk, úgyhogy még egy picit vártunk is. Közben a csapat is bejutott. Hajnal 2 körül elkezdhettünk becsekkolni. Ki is használtuk a lehetőséget, hogy minél előbb túl legyünk az átvizsgáláson és a belső váróban kényelmesebb székeken pihenhessünk. Ezen is túl vagyunk.
3. szakasz: Nagyon bíztunk a teremtő gondolatokban, hogy visszafelé nem Indygoval megyünk, de nem koncentráltunk eléggé. Indygoval utaztunk ismételten, de most szerencsénk volt, kényelmesebb és nagyobb géppel repültünk Isztambulba. Úgyhogy, nem volt annyira vészes az utazásunk. Indiából kijutni durvább, mint Dél-Koreába bejutni, megszámoltuk, 10 helyen ellenőrizték le a jegyünket, míg felértünk a gépre. Mikor bejutottunk és a repülőn ültünk, újabb 7 vidám óra várt ránk!
Indygo menü:
- Vega szendvics
- Zöldséges smack leves
- Cola és gyümölcslé
4. szakasz: Wuuuhuuuu, megérkeztünk Isztambulba! Körülményes volt a kijutás számunkra (nyugi, nemcsak számunkra), de csak azért, mert egy kicsit fáradtak voltunk ? Majd jött az újabb relax time kicsivel több, mint 8 óra. Két személyes zombi apokalipszist éltünk át a saját testünk fenyegetésében. Több óra telt el úgy, hogy csak feküdtünk a reptéri pihenőben, nagyjából mintha a testünkön kívül lennénk és az agyunk felszállt volna az Isztambuli köddel. Az utolsó pár órára összekaptuk magunkat, a poggyászban lévő tiszta ruhákat magunkra rángattuk, fogat és arcot mostunk és igyekeztünk nagyon elfogadóak lenni a tükörképünkkel. Sétálgattunk és nézegettük az embereket és persze a vacsikáról beszélgettünk, hogy mit együnk majd, ha hazaérünk. Aztán jött a becsekkolás. Mindjárt vége!
5. szakasz: Visszafelé Turkish Airlinesal jöttünk. Jutalmul röpke 90 perc alatt landoltunk, ez volt a napunk fénypontja. Az időeltolódás miatt igazából 5 perc alatt a reptéren voltunk, hát nem csodálatos?
Turkish Airlines menü:
- Grill csirkés burgonyasaláta
- Fehér sajtos szendvics
- Csoki mousse
Landolás Budapesten. Pé tesójáék leszállították nekünk a gépsárkányt és benne a szőrös gyerekünket. Aztán a kis családunk nekiindult budapesti otthonába vissza a valóságba. Nagyon nem hiányzott ez a pillanat…Újra itthon, újra a fáradt hétköznapok…újra a sok stressz…
De térjünk rá Indiára. Hihetetlen élményeket szereztünk, csodás helyeket láttunk és rengeteget tanultunk. Nagyon hálásak vagyunk, hogy eljutottunk ebbe az országba és ha még lesz lehetőségünk biztos visszatérünk, csak egy kicsit délebbre, vagy a Himalájához. Köszönjük India, köszönjük Gyuri és Kinga és persze Pé szülők az együtt eltöltött 10 napot!
Köszönjük Nektek is, hogy végig velünk voltatok, reméljük kedvet csináltunk Indiához! Puszi meg muszi!
