Reggel 5 órai kelés…6-kor indulás! Imádtuk, akkor még…. most este kicsit már hülyének nézzük a hajnali önmagunkat, főleg úgy, hogy amióta kint vagyunk 4-5 óránál nem aludtunk többet, de ez is volt a tervben. Nyugi nem panaszkodunk, csak megemlítettük ?
Nagyon vártuk ezt a napot az egyik kedvenc időtöltésünk a piacozás. Ha külföldre megyünk, azaz első, hogy megkeressük a helyi piacokat. Szóval megindultunk először taxival el kellett jutnunk arra a pontra, ahol vártak minket buszokkal. A buszon már várt minket egy kedves idegenvezető. Elindultunk az út során elmesélte mit fogunk látni és mire számíthatunk, majd megálltunk egy vasútállomáson egy puszta és egy kis beton sziget. Na, ez volt az állomás ? ahonnan vonattal indultunk tovább már magára a piacra.
Az első állomásunk a vasúti piac (Maeklong vasúti piac) volt. Hihetetlen élmény! Te vásárlóként nagyjából a két sín között tudsz közlekedni és a két oldaladon pedig árusok tömegei. Egy nap a vonat 8x halad át a piacon, ekkor mindenki beljebb veszi az áruját, a napernyőket behajtják. Van, aki figyeli és segíti a turistákat, hogy ne legyen semmi baj. Ugyanis, ha bármi baj történne, nem vállalnak felelősséget, hiszen ők szóltak, hogy óvatosan a vonat körül.? Na, de térjünk is vissza. Az egész annyira rutinszerű, olyan, mint egy jól begyakorolt közösségi tánc, elképesztő látvány! Mikor elment a vonat, akkor ugyanazzal a nyugodt 50-es pulzussal visszapakolnak, nincs hőbörgés, elégedetlenkedés, elfogadják, hogy ez nap-nap után így megy. Itt elsősorban gyümölcsöket, zöldségeket, fűszereket és rengeteg halat valamint tengeri herkentyűket lehet vásárolni.
Megkóstoltuk a mini banánt (egy nagy fürt 20 baht, kb. 180ft), nagyon hasonló, mint a hazai talán annyi, hogy kicsit keményebb és még édesebb az íze. Vettünk Tom Yum leves fűszerkeveréket (3 adagnyi levesnek való 150 baht, kb. 1350ft) (úgyhogy nem sokára nyilván kirakjuk a receptet ?), szárított duriant és jack fruitot, meg valami ismeretlen aszalványokat, amiket nyilván Bé kívánt meg. Miután hazajöttünk lepakoltunk és indultunk tovább templomot meg Buddhát nézni, el is felejtettük, hogy vannak ilyen finomságaink, úgyhogy csak most, hogy írjuk jutott eszünkbe!!!!! Ezek a kis dobozban lévő sárga dolgok, elképesztően finomak!!!!! Vigyázat Atomédes!
Térjünk vissza a piacozáshoz. Itt csak fél óránk volt, mármint a vasúti piacnál, aztán irány egy újabb piac méghozzá az úszó. Busszal gyors átvittek minket a „kikötőbe”, ahol nyolcasával hajókba szálltunk és a bangkoki Velencébe érkeztünk (Damnoen Saduak Floating Market). A vízre épült otthonok között hajókáztunk, majd egyszer csak eljutottunk a piacra, ahol hajókban és szárazföldön egyaránt árulnak a kofák. Elképesztő hangulatos, egyszerűen magába szippantott minket ez a miliő. Helyi étteleket a hajóikban készítik el, amit megvásárolhatsz a hajókázás során, vagy a partról is. De nem csak élelmiszereket lehet itt vásárolni, hanem minden féle bazárt.
Itt két féle levest és mangós rizst kóstoltunk, valamint sült banánt. Az egyik leves nevét tudjuk:
- Chinese roll noodle original soup. Hihetetlen bizarr kinézetű dolog,
de annyian ették, hogy az embernek muszáj volt megállnia a néni hajója előtt.
Megkérdeztünk két helyi fiatalt, hogy ajánlják-e, hogy megkóstoljuk, akik
nagyon rázva a fejüket bíztattak minket.
Úgyhogy, rávetemedtünk: két féle tofuval, disznóhússal, főtt tojással, rizstésztával készült szójaszószos leves 50 baht (kb. 450ft). - A másik levesnél sajnos a néni nem tudott jól angolul, és nem is volt kiírva, hogy mit kaphat az ember, látványra vetted ?. De nagyon nagy adag, ízletes, fűszeres, csípős leves volt, összetevőit tekintve pedig: tofu, sertéshús, garnélarák, rizstészta, babcsíra 100 baht (kb. 900ft).
- A mangós rizst már Phuketen is felfedeztük, de nagyon jól tettük, hogy a megkóstolással vártunk. Itt ugyanis egy egész mangót kaptál felszeletelve, mindenféle színű ragadós, édes rizzsel és az egészet kókusztejjel kellett leönteni. Mintha különleges tejberizst ennél, aki azt szereti, ezt se hagyja ki 40 baht (kb. 360ft).
Ahogy hazaértünk, egy kicsi pihi és indultunk a városba nézelődni. Nem hagyhattuk ki az egyik leghíresebb templomukat (Temple Wat Pho), ugyanis ez az egyik legnagyobb templom és egyben a legrégebbi is. Itt található Thaiföld legnagyobb fekvő Buddha szobra, amely 46 méter hosszú és 15 méter magas. Hihetetlen, de komolyan. Majd a nagy sokk után elindultunk vacsorázni.
Vacsi:
A Khao San Road mellett van egy másik kis utca tele kajásokkal és thai masszázs szalonokkal. Na, itt találtuk meg a Tam Kin Kan nevű étteremet. A személyzet nagyon segítőkész, kedves, és ami pozitív, hogy fényképes étlapjuk van 🙂
A menü:
- Csirkés zöld curry leves, Bé szerint az egyik legfinomabb leves, amit eddig itt ettünk. Ez egy kókusztejes, édeskés leves tele mindenféle jóval, mint bébi kukorica, zöldbab, répa, zöldparadicsom, csirkemell, zöld curry 100 baht (kb. 900ft).
- Bé már nagyon vágyott egy kis salátára, úgyhogy annyit variáltunk, hogy ez lett belőle, tengergyümölcsei saláta. Nem a konyhaművészet legbonyolultabb étke, de mindenesetre bazi jól esett 120 baht (kb. 1080ft).
- Pé pedig stier fried sea with curry powder-t evett, tojással összekevert tengergyümölcsei, curryvel ízesítve 100 baht (kb. 900ft).
- Desszertként pedig megfejeltük a napot egy rotival ? elvileg ez palacsinta dolog, de nekünk inkább rétestészta jellege volt, helyben sütött édesség, banánnal töltve, csoki szósszal, és kókusztejjel a tetején 70 baht (kb. 630ft).
Fantasztikus napot zártunk. Sok izgalmas és érdekes helyre sikerült eljutnunk. A piacozások után természetesen még sétálgattunk a városban, aztán visszatértünk a szállásra.
