Utolsó állomásunk Rishikesben, lassan utazásunk végéhez érünk, amire igyekszünk nem gondolni. Az itt átéltek annyira sűrűek voltak, mintha már egy hónapja Indiában lennénk, és közben pedig hihetetlenül gyorsan telt el ez az egész. Az lenne a legjobb, ha most még nem Magyarország felé, hanem Dél-Indiába vennénk az irányt. De az élet megy tovább és nekünk pedig a székhelyünket egyelőre vissza kell rakni a magyar valóságba.
Este eldöntöttük, hogy ma reggel is futunk egyet, csak most a Gangesz partján. Úgyhogy hátborzongató óracsörgés, húztuk a nyúlcipőt és irány felfedezni ezt a kis ékszerdobozt. Indiának a szépséget eddig nem kifejezetten a természeti adottságaiban láttuk, de a Gangesz és a Himalája lába, azért elvarázsolt bennünket. Futottunk a parton, majd az ébredező kis faluban is, tehenek és szamarak társaságában. Úgy feltöltött minket a reggel, hogy már alig vártuk, hogy a fürdés és a reggeli után már sétálva ugyan, de további felfedezések után nézzünk.
Reggeli:
- Túró, édes bulgur (mint a tejberizs)
- Coleslaw salis szendvics
- Fűszeres rizs, pirított zöldségek
- Gyümölcs (papaya, mézdinnye, görögdinnye, mandarin)
- müzli, toast, masala tea, tea, kávé, gyümölcslé
Végül többen indultunk utunkra, reggeli ismereteink fejében igyekeztünk mindenkit eligazítani a számunkra teljesen szerveztlen utcák között. Ez a hely tényleg egy kis ékszerdoboz, aranyos utcák, bazársorok, utcai büfék és mindezt hegyek és a folyó veszi körbe. Sajnos esőt jósoltak, úgyhogy igyekeztünk minél több mindent megnézni még az eső előtt. A parton sétálva találkoztunk egy 11 éves kislánnyal, aki kis levél hajóban, virágokat árult, amiket a Gangeszre szokás vízre ereszteni megemlékezve saját halottjainkra. Persze vásároltunk mindannyian és beszélgettünk is vele egy kicsit. Elbűvölő volt, iskolai szünet volt, ezért tudott napközben árulni. Azért, hogy ott a parton legyen, 20 km-t gyalogolt. Szóval még egyszer iskolai szünet van és egy kislány 20 km-t sétál a domboldalról, hogy pénzt keressen, hidegben, szélben, mezítláb, papucsban. Ember legyen a talpán, akinek nem szorul össze a szíve. Hihetetlen élmény volt. Szerettünk volna vásárolni neki zoknit, mert fázott, de egy igen béna és értetlen kofával találkoztunk, hogy nem sikerült. ☹ Aztán csak egy adag nasit tudtunk neki adni, meg persze egy kis rúpiát.
A megható találkozás után egy, Bé szerint picit félelmetes függőhídon áthaladtunk a nagy Gangán és egy bazársoron találtuk magunkat. Vásárolgattunk, majd elkezdett esni, úgyhogy visszafelé vettük az irányt, de Pé kiszúrta egy csoport férfi gyülekezetét, akik magasba tartva visznek valamit, egy halottat. Utánuk igyekeztünk, mert feltételeztük, hogy egy temetés következik. A megérzés jó volt, a folyó partjára vitték, ott picit megtorpantunk, reméltük, hogy messziről megnézhetjük mi történik. Indiában a temetések merőben másképpen zajlanak, mint amit mi ismerünk. Csak férfiak vehetnek részt rajta, a holtat szertartás kereteink belül elégetik és hamvait általában a Gangeszbe, vagy más nagyobb folyókba szórják. A parton készítenek, egy máglyát, amit azt elhunyt legidősebb fia gyújt meg. A csoport a kis utcán virágok szórása közben elindult egészen a partra, ahol egy templom is volt. Pé papa megkérdezte a férfiakat, hogy nem lenne e gond, ha megnézné, így a fiúk elmentek megnézni, mi nőként tudtuk, hogy sajnos ott nincs helyünk, így maradtunk. Nem kell ám túlgondolni a megkérdezést, a következő képen zajlott.
Pé papa: – No problem?
Indiai: – No – Bólint – ?
Lent a parton pedig a gyászmenet készített egy máglyát, amire a holtat elhelyezték, akit előtte levetkőztettek minden finomkodás nélkül, majd bekenték kókuszolajjal. Ezután pedig igyekezték meggyújtani, hogy elégesse a testet. Az egész szertartás során folyamatosan, feltehetőleg imákat mormoltak. Nem voltak nagy virágkoszorúk, zokogó emberek és pátoszos giccsek. Minden férfi, aki megjelent a szertartáson, a partról szedett gallyakat, ágakat és azt vitték magukkal és adták át a szertartás vezetőnek. Minden nagyon puritán, és egyszerű, amilyen egyszerűen jöttél úgy is távozol. Esett az eső, nedves volt minden, nagyon nehezen gyulladt meg a tűz. A teljes szertartást nem nézték végig a fiúk, de így is feledhetetlen élményben volt részük. Pé egy ponton kijött hozzánk lányokhoz, hogy átvigyen bennünket a túlpartra, hogy bár távolról, de mi is bele tudjunk pillantani az eseményekbe. Pé pap és Gábor ott maradt még egy picit.
Ez után mivel továbbra is esett az eső és végül is elég jól elment a nap, hazafelé vettük az irányt, aztán ott is maradtunk. Majd végül vacsorázni is a hotelben maradtunk a tegnap esti jó tapasztalatokra hagyatkozva.
Vacsora:
- Citromos korianderes leves
- Khumb Makai Masala: Gombás bébikukoricás curry ragu
- Dum Methi Murg: Egy egy methi (görögszéna) levéllel fűszerezett vajas tejszínes ragu, csirkével
- Rizs és roti
- Gulab Jamun: Az egyik kedvenc tejporos, fánkszerűség fűszeres szirupban
Sajnos egész délután és este esett az eső az estére tervezett Szent gangeszi ima megtekintése elmaradt, így csak az estére egy dolog maradt hátra, hogy mi legyen holnap. Mikor, hogyan induljunk haza…
