Sajnos ez az idő is eljött és hamarabb, is mint gondoltuk. Vége egy csodálatos nyaralásnak, kirándulásnak, de ismételten rengeteg élménnyel gazdagodva láttunk neki a napnak. A mára annyi tervünk volt csak, hogy ellátogatunk Kína legnagyobb mesterséges tavához a Dishui-tóhoz és Shanghait körülvevő Kelet-kínai tengerhez.
Viszonylag korai ébredés után, lementünk reggelizni, amiben sok újdonság nem volt, csak a szokásos, majd irány vissza a szobába, hogy összepakoljuk a bőröndöket. Mivel éjfélkor indult a gép, így volt még pár óránk. Előző este lebeszéltük a csoporttal és a recepcióval, hogy ne kelljen cipelni a bőröndöket indulásig, biztosítsanak egy helyiséget, ahol vigyáznak a táskákra. Ez így is történt, minden lefixálva, a csapat egy része maradt a szállodában, a többiek pedig útnak indultak, köztük mi is. Ahogy elindultunk a metróhoz, még beugrottunk a bankba pénzt váltani, mert még meg kellett vásárolni a mágnesvasút jegyeit. Két lehetőség közül lehetett választani, vagy metrózunk a reptérre, vagy a Maglevvel suhanunk ki. Hát elég egyértelművé vált, hogy ezt mi is ki szeretnénk próbálni. A bank után, mintha pesten közlekednénk annyira ráéreztünk a tömegközlekedésre. A metróval (16-os vonal) elindultunk egy elég hosszú útnak (1,5-2 óra) a Dishui-tóhoz.
Megérkezésünkkor egy új városrésszel találkoztunk, amit láthatóan még most is építenek. Ezt a tavat 2013-ban építették meg és a körülötte épülő infrastruktúrát még most is fejlesztik. A tó közepén egy vízcseppre hasonlító szobor található, amely az égből leeső vízcseppet szimbolizálja. Azzal a céllal készült ez a kis központ, hogy a városban lakók itt töltsék el szabadidejüket. A tavon három kis szigetet találhatunk. Az északi részén egy szabadidős és szórakoztató központot szeretnének megvalósítani, óceánparkkal, vidámparkkal és egy kilátóval. A déli részénél a vízisport szerelmeseinek kedveznek, míg a nyugati résznél szállodákat húznak/húztak fel. Szóval eléggé rendben lesz ez az egész városrész, sőt a környéken még számos látnivaló van. Most már, hogy ezt tudjuk, más szemmel tekintünk vissza, és ha egyszer még eljutunk ide biztos, hogy körbejárjuk rendesen. Sajnos mi csak a tenger miatt utaztunk el idáig, amiből persze semmit nem láttunk, mert éppen apály volt. A Tonghaj híd körvonalát lehet még kivenni a nagy homályban, ami a világ 11. leghosszabb hídja. A kitérőnk után visszaindultunk, hogy ebédeljünk és még a környéken körülnézzünk, aztán irány a reptér.
Ebéd:
- Kínai leves
- Csilis tészta
- Zöldséges gombás rizs
A kiadós és ízletes ebéd után még maradt egy kis időnk, így tettünk egy nagyobb sétát a környéken. Ahogy elindultunk hiába az ebéd, kiszúrtunk egy street foodos kis bódét az utcában, ahol kínai palacsintát (jianbing) készítenek. Természetesen, hogy azonnal rárepültünk. Egy kis spicy rákos palacsintát kértünk, ami nagyon finom volt, szóval, ha erre jártok, mindenféleképpen kóstoljátok meg.
Eljött az idő, hogy átöltözzünk és elinduljunk a vasúthoz, ami 20.30kor indult. Megvásároltuk a jegyeket, majd meg is jött a vonat. Elfoglaltuk a helyünket és élveztük az utazást. A repülőn már nem volt semmi érdemleges, vagyis csak azt hittük. Egész este csodálkoztunk, hogy sehogy nem jön ki a két induló járat ideje, de úgy voltunk vele, hogy biztos az időeltolódás, vagy nem tudjuk, de nagyon nem foglalkoztunk vele. Az utunk során finom vacsorát és ebédet szolgáltak fel, majd meg is érkeztünk Párizsba, ahol vártuk, hogy átszálljunk. Sokat nem is kellett várni hamar eljött a 9.15 és mentünk a csoport után, hogy felszálljunk a gépre, azonban jött az arcon csapás. Állj, a mi jegyünk nem erre a gépre szól, hanem, ami járatunk, majd 16.15kor indul. Na, itt lefagytunk. Hiába próbáltunk meg mindent, sajnos nem sikerült elintézni, így várhattunk délutánig, hogy végre hazaérjünk. Nem is mi lettünk volna.
De azt kell, hogy mondjuk, még ez a kis baki se vette el a kedvünket. Csodálatos élmény volt kijutni Kínába és eltölteni 10 napot itt. Annyi élményt kaptunk ebben a pár napban, hogy azt le se tudjuk írni.
