A mai nap szervezett programunk volt, Tiananmen tér, Tiltott város, Nagy fal, egy Jade kő bemutató és shopping, hagyományos kínai ebéd és a legvégén pedig egy Tea bemutató. Elég jól hangzik nem?
Jaja elég feszített volt a tempó…reggel 7-kor jött értünk a busz Jacksonnal az idegenvezetőnkkel. Reggel 8-kor már a Tiananmen téren álltunk és érthetetlen módon mosolyogva fotózkodtunk az óriási Mao Ce-tung képpel. Aztán szaladás végig a Tiltott Városon. Őszinték legyünk? Már mi a francért ne lennénk azok! Így utólag azt gondoljuk, hogyha kevés időtök van Pekingre, akkor ez nyugodtan elhagyható programelem. Egy felfoghatatlanul nagy területen különböző épületek, amiket te csak kapuknak érzékelsz szaladsz végig. Bemenni sehova sem lehet, maximum egy-kettőbe csak belesni, hogy ott áll egy szék…ezen ült a császár. Fasza. Lehet, hogy kultúrbunkók vagyunk, de számunkra élvezhetetlen volt az az elképesztő hömpölygő tömeg, ahogy sodort magával és csak vitt át az épületeken. Nem volt sem idő, sem pedig lehetőség átélni, megélni a hely szellemiségét. A bejutás sem egyszerű és szerintünk idegenvezető nélkül értelmezhetetlen. Szigorú szabályok mellett lehet bemenni, pl. öngyújtót tilos bevinni…na persze leleményes magyar csak megoldja. Amúgy, azért ennyire komoly az ellenőrzés, mert féltik az épületeket, nehogy sérüljenek. Az összes épület, fából készült, máig az eredeti fa épületek állnak és félnek, hogy leég. A bejutásnál hihetetlen fegyelmezettséggel, libasorba rendeződve totyognak be a tiltott városba köztük a pillázó magyarokkal. Semmi lökdösődés, tolakodás, bejutsz, amikor bejutsz, mert bejutsz és egész gyorsan. Bent a kínai turisták, akik még sosem láttak európai embert minden gátlás nélkül elkapnak és közre fognak, hogy lőjenek veled egy képsorozatot, először zavarba ejtő 1-2 nap után belejön az ember. Amúgy csodálatos ez a palotaegyüttes, de tényleg nagyon kevés dolgot láthattunk, így nekünk nem annyira jött át.
A nagy fal előtt még megálltunk a pekingi National Stone Palace ajándék shopnál, ahol bemutatták, hogy a jade kövekből, hogyan készítenek ékszereket és díszeket.
Ahogy odaértünk a Kínai nagy fal lábához, a You shun ju farmer houseban kaptunk ebédet. Egy tradicionális kínai ebéd volt. Hatalmas körasztaloknál ültünk, forgó tálalóval, amin különböző, 11 fogásból álló menü állt. Minden nagyon ízletes és friss volt, még a legfinnyásabbak is találtak a fogukra valót.
Nagy tanakodás után, sajnos vagy nem sajnos, végül libegővel mentünk fel a tetejére és sétáltunk a NAGY FALON….azért sajnos, mivel fel is lehetett volna sétálni, csak az időszűke miatt, esett a választás a libegőre, így több időt tudtunk eltölteni a falon. Ez olyan, amit nem hiszel el, hogy ott vagy. Tudod, hogy létezik, hogy állítólag, nagy meg hosszú…de ott állni rajta az WAO. Nagyjából mindennap elhangzik a szánkból, hogy „ezek hülyék”, célozván arra, hogy elképesztő dolgokat találnak ki, ott a falon ezt többször mondtuk. Azt, hogy ezt a falat több ezer évig építették, hogy ebben a falban több ezer ember halála benne van, az valami felfoghatatlan. Meg egyáltalán ezt, hogy tudták, így felépíteni. Hihetetlen, de komolyan. Ott csönd volt, mert mindenki a megdöbbenés némaságába feledkezik. Kína? Akkor Nagy Fal! NE HAGYD KI! Csodálatos, felfoghatatlan és bámulatos. Mi a Mutianyu-nál voltunk a libegő ára 120 Yuan/fő oda-vissza.
A nagy sokk után indultunk vissza Pekingbe, de szerencsére még egy állomás hátra volt. A teaházban 5 féle teát kóstoltunk meg hagyományos főzési és tálalási technikával. A teát a legtöbb esetben tisztán minden nélkül isszák és óriási hagyománya van Kínában.
Ezeket a teákat kóstolhattuk meg:
- Ginseng oolong tea
- Jasmine tea
- Litchi fekete tea
- Pu-er tea
- Gyümölcs tea
Nagyon élveztük és örültünk ennek a lehetőségnek, hiszen itt belecsöppentünk a kínai tea kultúra kis bugyrába. Mind a ketten imádjuk a teákat, úgyhogy ez a kis kiruccanás feltette az i-re a pontot.
Vacsorázni a hoteltől nem messze lévő kis étterembe ültünk be (Bao zi pú) kívülről nem túl bizalomgerjesztő, de ha arra jártok nyugodtan, nagyon ajánljuk, isteni a konyhájuk és über cukik. Viszonylag körülményesen nézegettük az étlapot, hogy mit együnk, nagyon türelmesen kivárták és amennyire tudtak angolul, igyekeztek kisegíteni minket. Látvány konyhás kis büfé, úgyhogy az egész folyamatot végig is kísérheted akár.
Vacsora:
- Bé: Mushroom and rape wish rice 18 Yuan: Gombás, pakchoi-os rizs, nagyon finom!
- Pé: Yuxiang shredded pork with noodles 20 Yuan: Fafül gombás, zöldpaprikás, disznó húsos tészta.
Napi fake: Rendeltünk levest, Hot sour soup, az ára 20 Yuan egészen pontosan. A csajszi szólt, hogy ez nagy adag, mondtuk neki, hogy nem baj vagyunk rá többen. Közben Pé anyuék is rendeltek maguknak egy ilyen levest, meg pluszban még tavaszi tekercset és dumplingot 40 Yuan (hússal töltött batyu). Megjöttek. Egy adag leves az nagyjából egy jó étkű családnak elegendő lett volna, a kettő meg főleg. De, ha ez még nem lett volna elég vicces, leraktak elénk 40 db húsos batyut. Persze rögtön tagadtuk, hogy ezt nem mi rendeltük, a leányzó meg mondta, hogy de igen….úgyhogy maradt az asztalunkon minden. Utána persze rájöttünk, hogy valóban ezt mi rendeltük, csak a mi fejünkben nem ilyen adag volt. A helyiek pedig nem annyira titkoltan, nem velünk, hanem rajtunk röhögtek, mi meg velük. Se baj, a 40-ből 20-at haza hoztunk utastársainknak, a levest, ami egyébként ráadásul nem is annyira volt az ízvilágunk, kedvesen, de elég feltűnően ott hagytunk. Kérdés volt, hogy jól laktunk-e? Köszönjük, igen!
A végén azért Bé még megkóstolt a sok sós kaja után egy kis kókusztejből készült roll fagyit. Valami isteni finom, ezt feltétlenül kóstoljátok meg.
Összességében csodálatos napon vagyunk túl. Életünk egyik legnagyobb élménye, hogy láthattuk a Kínai Nagy Falat. Igazából, még mindig nem fogtuk fel ezt az egészet. A holnapi nap ismét szabad program, elég izgalmas helyeket terveztünk holnapra is.
