A mai nap már elfogadható hőmérséklet keringett a szobában ?, végre nem fáztunk. Ez köszönhető az egyre jobb időjárásnak. Reggel el akartunk indulni futni, de aztán a fáradtság a betegség és az oltári szmog, meg légszennyezettség visszatartott. Gyorsan összekészülődtünk mert 9-kor indultunk Agrába, de előtte egy búcsú reggeli ?
Reggeli:
Csak a szokásos pár újdonsággal. Az alap az mindig ugyanaz főtt tojás, toast, dzsem, vaj, sambar, gyümölcs, müzli, joghurt.
- Idli: knédli szerű kis batyu
- Fűszeres főtt krumpli
Ismételten jól bereggeliztünk és felőlünk aztán indulhattunk is. Minden reggel, délben és este fertőtlenítünk egy kis alkohollal, úgyhogy minden szuper ?
Ismét hosszú út várt ránk, az aranyháromszög utolsó állomására érünk. Az aranyháromszög, amit bejárunk, igazi turista útvonal, Delhi, Jauipur és Agra városaiból áll. Eddig minden város más volt, mind városrendezés, mind kulturális és szociológiai szempontból. Agra leghíresebb momentuma, mely egyben a világörökség része a Taj Mahal. Ez valami olyasmi, mint a Kínai nagyfal. Vágysz arra, hogy egyszer megnézhesd, de a legtöbb esetben ez megmarad a vágyak szintjén. Ha pedig ott vagy egyszerűen nem tudod felfogni, mert hihetetlen. Pé mikor kicsi volt a Hotel nevű társasjátékban, mindig a Taj Mahal épületeit akarta megszerezni. Bé kislányként pedig rajongott a hercegnős mesékért, a kishúgának a kedvence Jázmin hercegnő, úgyhogy gyakran nézték az Aladint, ami Agrában játszódik. Szóval gyermekkori vágyak válnak valóra egy nap múlva. ?
Az út során az egyik útitársunk bedobta, hogy mi lenne, ha megnéznénk egy víztározót (Baori at Abhaneri), amely igazából egy 9 km-es kitérő volt, de megérte. Egy vízlépcső, ami nem a víz elvezetése miatt lépcsős, hanem hogy minél több ember egyszerre tudja igénybe venni. A környék vízellátását akarták megoldani vele, nem volt szempont a külseje, de mégis egy csodálatos építmény született. A belépő 300 rúpia volt.
Fatehpur sikri – Az indiai Mogul Birodalom fővárosa volt, jelenleg egy letűnt kor lenyomata csupán, holtan fekve várja, hogy turisták megtekintsék. Egy újonnan lerakott betonút vezet hozzá, ami nagyon furcsán hat a régi vöröstégla épületegyütteshez képest, na meg mert eddig sehol nem láttunk ennyire új utat. A város a vízellátás problémája miatt ürült ki és azóta is így áll, mint annyi minden Indiában. 610 rúpia adóval együtt.
Aki Indiába jár és nem lát kutyát, az nem itt van. Elképesztően sok kóbor eb van, rengeteg szoptatós szuka és hát az ő kölykeik. Jönnek mennek, ritka amelyik oda jön kunyerálni, jobban félnek az embertől. A helyiek, bár ők tehetnek róla, hogy ilyen mód elszaporodtak a kutyák, nem szeretik őket… de különben ez sem teljesen igaz, mert sokakat láttunk, akik megetetik, fekhelyet adnak nekik. Olyan, akinek saját kutyája van nagyon kevés van, szinte egyáltalán nincs kultúrája, eddig az itt megtalálható keveréken kívül egy darab mopszot és egy németjuhászt láttunk, akiket sétáltattak… Kaka zacsi az egész ország és hát még, ha nem is készakarva, de kutyabarát az egész ország…
Aki úgy állatbarát, mint mi az addig tudja az érzelmeit háttérbe szorítani még nem lát valami igazán szívfacsarót. Addig csak azt érzed, hogy jaj úgy haza vinnéd mindet, meg de szörnyű és minden, ami nálad van kaja odaadod. Ahogy beléptünk a halott városba egy nagyon beteg, csontsovány, szinte már mozdulatlan kiskutya feküdt az egyik kapuban, nem sok dolgot tudunk mondani, ami ennyire beleégett volna az agyunkba és aminek a gondolatától ennyire szabadulni szerettünk volna. A csoportból többen könnyes szemmel, tehetetlenül, némán próbáltuk gondolatainkat rendezni.
Mindennap egyre többet tapasztalunk az országból, a városokból, a kultúrából, a helyi szokásokból, az emberekből és saját magunkból. Pé szerint olyan India, mint egy nagy tál ízletes étel, amiről nem tudod meghatározni melyik nemzet étke, mert minden kultúra fűszere megtalálható benne.
A kis kitérők után megérkeztünk Agrába és itt már csak a szállásunkat foglaltuk el, vacsi és pihi. A hotel a Taj Mahal szomszédságában helyezkedik el, Hotel Taj Resort. Nagyon kis csecse épület, kedves személyzettel. Sok kedvünk már nem volt éttermek után kutatni este, így felmentünk a hotel tetején lévő rooftop exkluzív környezetbe megvacsorázni. Azt hisszük, hogy ez a lehető legjobb megoldásnak bizonyult. Szépen megterített asztalok, élő helyi zene, szabad tér, hogy ne fázzunk melegítő gombák, fenséges ételek, kedves kiszolgálás.
Vacsora:
- Chicken shorba: Csirkés leves, zöldségekkelés friss gyógynövényekkel és fűszerekkel 180 rúpia
- Tomató Dhania Shorba: Édeskés, korianderes, paradicsomleves, egyszerű, könnyű. 155 rúpia
- Paneer Tikka Masala: Helyi „tofu” szerűség tandoori fűszeres szószban310 rúpia
- Malai Kofta – A kofta knédli jellegű étel, amit kesudiós tejszínes szósszal leöntve tálalnak, köretként a két főételhez kértünk plusz rizst, így nagyon laktató volt. Kicsit karácsonyízű volt. ? 310 rúpia
Mivel későn érkeztünk meg a szállásra a legtöbben úgy döntöttek, mint mi, hogy a hotelben esznek. Sokan választottak tészta ételt, mondván abban kevésbé lehet csalódni, igazuk van. Pé mama is így döntött, de későn, mert addigra már sok volt a tésztás rendelés és nem tudták neki időben kihozni. Mikor mi már rég megkaptuk az ételeinket, a pincér jelezte neki, hogy választhatna mást, mert még várni kell rá legalább 10 percet, úgy döntött vár. A várakozás alatt az összes pincér, manager, de még a séf is (minden túlzás nélkül) odajött elnézést kérni, majd mikor megérkezett az étele ismétlődött a kanosszajárás. Befejeztük, degeszre ettük magunkat, minden isteni volt tényleg, kértük a számlát. A pincérünk szólt, hogy azonnal csak még van egy kis desszertjük számunkra. A várakozás miatt kaptunk mindannyian egy-egy gulab jamun-t. India legeslegfinomabb édességét, amit az előző étteremben kóstoltunk. Pé a vacsora közben különben végig azt mondogatta, hogy tök jó lenne egy olyannal befejezni a vacsit. Minden kívánságunk így teljesüljön.
