Vééégre újra utazunk! Szokásos csapat Soha Gyuri, Repüljünk együtt szervezésében.
Ferihegyről indulás Isztambulba röpke 2 óra, ott gyors átszállás és szinte már suhanunk is tovább New Delhibe. Állj, Állj! Mielőtt nagyon előre szaladnánk nagyon fontos elmondani, mert nekünk most már a második belefutásunk volt, hogy mindig ellenőrizzétek a jegyen a járat számot, kapunyitást és indulást. Ha csoporttal utaztok sem garancia, hogy ugyanarra a gépre kaptok helyet, ahova a többiek. Így jártunk Kínából hazafelé és most pedig Isztambulból Delhibe. Most egyébként szerencsénk is volt, aki a becsekkolást intézte hölgy jelezte is nekünk.
Budapest-Isztambul Turkish Airlines, ahol elég király menüt szolgáltak fel, ahhoz képest, hogy ilyen kicsi a távolság.
A menü:
- Mozzarellás paradicsomsaláta, pulykás szendvics, vaníliás piskóta, sör és üdítő.
Nagyon frankó volt, de tényleg. Isztambulban 2 órát töltöttünk el majd irány Delhi. Mi ketten a csoport többi tagjához képest 20 perc előnnyel indultunk….de nagyjából ennyi volt az összes előnyünk. Még a többiek Turkish Airlines-sal repültek, addig mi a híres neves, jól felszerelt IndiGO-val. Durván 6 óra egy örökké valóságnak tűnt, szűk hely még a mi tacskó lábainknak is, az ellátás pedig össze sem hasonlítható más légitársasággal. Vacsikára választhattunk vega vagy nem vega menü közül. A nem vega, szendvics, vagy leves. A vega banán chips vagy magok vagy smack leves között. Valamint egy-egy üdítőt, ami gyümölcslé, tejeskávé, vagy valami mandulás ital. Na nekünk a két levesre, mangós üdítőre és egy tejeskávéra esett a választásunk. Hát fincsi volt ? Az út során még kérhettél pohár vizet és goodbye.
Túl voltunk a kezdeti sokkon, feldolgoztuk, hogy így jártuk, bevártuk a többieket. Aztán váltottunk pici pénzt a reptéren, nem sokat, mert ott rosszul váltották (1usd 69,1 rúpia), de úgy éreztük, jobb, ha van nálunk egy kis helyi zseton. Majd irány SIM kártyát (Airtel) vadászni, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a wifi-nek és ha baj van elérjük egymást. Sok félét lehet olvasni a kártya vásárlásról, a mi tapasztalatunk: Végül 615 rúpiáért vettünk olyat, aminek 1,4 giga a napi limitje (állítólag), a többire nem figyeltünk, mert telefonálni nagyon nem akarunk. Kb. 10 óra alatt aktiválódott (de ezt mondták is, hogy délutánra fog aktiválódni) és elég jól működik eddig.
8 órára jött értünk Kinga, a helyi idegenvezetőnk busszal, aki a kint tartózkodásunk alatt segít minket. Sajnos nem volt szerencsénk, mert ezen a szuper napon, szinte végig esett az eső. A szállás elfoglalásáig még volt időnk, úgyhogy elmentünk megnézni Humayun császár síremlékét. Amiről azt érdemes tudni, hogy Humayun felesége építette számára, amikor meghalt. A történelem otthagyta rajta vasfogát, azóta már a Világörökség részét képezi, a Taj Mahalt ennek mintájára készítették el. Belépő ára: 600 rúpia/fő.
Azért itt már érezhető volt, hogy mindenki fáradt, éhes és nyűgös, de hősként tűrtük India első napját. Majd Humayun után, elmentünk a szállásra becsekkolni. Azt hiszem először itt éltük meg Indiát, itt vettük észre azt, amit eddig a buszból, ha akartunk eltakartunk, még szerencse, hogy tiszta párás volt az ablak ?. Elképesztő, az eget szürkére festő szmog lepi el a várost, millió tuk-tuk, motor, autó és busz, akik egymásra és mindenki másra dudálva jelzik jogukat az úton. Mindenhol fekvő emberek, mivel éppen a leghidegebb hónap van ezért legtöbben sapkát húztak, de a papucsot meghagyták, a fázósabbak egy zoknival is megtolták, mert azért csak tél van. Kóbor kutyák mindenfelé, fiatalok csatangolnak, de nem iskolatáskával a hátunk. Valamint óriási káosz és kosz, néhol egy-egy ökörrel vagy tehénnel dúsítva. Hatalmas ?
Hogy feledjük, hol is vagyunk gyorsan saját problémáinkkal kezdtünk foglalkozni, mint hogy kipakolás, éhség kezelése, magunk rendbe szedése. Pihenni nagyon nem tudtunk, így igyekeztünk egy kis MagneB6-tal oldani a feszültséget ? Az ebédet Kinga lebeszélte a hotellel (Hotel Sita International), így egy gonddal kevesebb. A Hotel maga egy elég zsúfolt út mellett helyezkedik el és hát, hogy őszinték legyünk voltunk már jobb és tisztább szállodába. A személyzet nagyon kedves, de a szoba nem a legtisztább. A fürdő tele van kis muslinca szerű bogárkákkal a szoba elég hideg, de nem panaszkodunk.
Ebéd:
- Sambar ez egy indiai fűszeres indiai leves, fehér lencsés mártogatós kókusztejjel és töltött, sós palacsinta szerű „főétel” hozzá. A palacsinta rizsből és lencséből készül, ami krumplival és borsóval volt töltve. Ára: 160 rúpia/fő.
A gyors ebéd és szieszta után egy kis bevásárlás a szemben lévő boltban (24seven), ahol vizet és üdítőt vásároltunk (árakról később), majd elmentünk megnézni Kutub Minart (Qutb Minar) és romjait, amit az utolsó hindu király épített és 27 különböző hindu templomból állt. Majd az iszlámok elfoglalták és rajta hagyták lenyomatuk ezért építészetileg a hindu és iszlám vallás keveréke. Szintén a világörökség része, a világ egyik legnagyobb téglából épült minarete, mely 72,5 méter magas, ezt nevezik Qutb Minarnak. Belépő: 600 rúpia/fő.
Majd vissza a szállásra és közös vacsora egy turisták által elégé kedvelt helyi étteremben a Malhotrá-ban.
Vacsi:
- Szamosza (Samosa): indiai zöldségekkel töltött, sült batyu.
- Szeletelt zöldségek, répa, retek, uborka, paradicsom, lilahagyma.
- Chana masala: fűszeres currys csicseriborsó lepénnyel
- Párolt okra, és padlizsános burgonyás ragu rizzsel és lencsés mártogatóssal. Ára: 400 rúpia/fő. Nálunk csak 3 személyre számoltak ?
Levezetésnek kis séta ebben a sosem nyugvó városban…erről nagyon nem tudunk, mit írni, csak annyit, hogy ezt látni kell és most elhúzunk pihenni, mert kicsit ki vagyunk. Azt azért érdemes megemlíteni, hogy a belépő díjak csoportos kedvezményes ár.
puszi meg muszi holnap újra jövünk ?
