Igazi klasszik sátorozós hétvégén vagyunk túl. Szeretjük ezt a kempingezős hangulatot, bár már azért nem teljesen olyan, mint gyerekkorunkban, de még mindig kicsit kirángatja az embert a komfortzónájából, a megszokásokból, a fogyasztásból. Nem kellett aggódni, hogy elfogy a meleg víz, sőt volt olyan zuhany, ahol csak az folyt. Aki esetleg fél, hogy mi lesz vele telefon nélkül, na az se izguljon, mert a sátrat le lehet rakni a külső konnektorokhoz. Szóval don’t fos sátrazni király dolog és nem kell aggódni. A bajai kemping meg erre tökéletes is.
Baja nem csak gyönyörű, de nagyon hangulatos. Megérkezésünkkor zsizsegett az egész város, hajnalig tartó mulatozások, csendes Duna, baromi hangos és indokolatlanul harangozó harang, belvárosi forgatag, ahol szerencsénkre éppen Food Track Show volt. Esküszünk nem tudtunk róla. ? Nem csak sátraztunk, ettünk és lazultunk. Igazából két napig eveztünk és ezért látogattunk el Bajára.
Kenuztatok már? Neeem??? Akkor gyorsan foglaljatok egy túrát. Igen? Akkor tudod miről beszélünk.
Vízen lenni egy teljesen más perspektíva. Kikapcsolsz, madarakat figyelsz, elhalkulsz és csak csodálod a tájat, hogy minél közelebbről nézhesd meg az állatokat, koncentrálsz, hogy a sodrásnál a lehető legügyesebben haladj át és még sorolhatnánk. Elfogadod, hogy a természet egy magasabb rendű dolog, hogy itt most vendég vagy. Nagyszerű volt, első nap bemelegítésnek 10 km-t eveztünk másnap pedig 21-et, hogy fárasztó-e? Az, de számít? Maximális feltöltődés. És persze nyugi ettünk is! A vízen szendvicseztünk, aztán szombat délután mikor végeztünk beültünk késői ebédre az egyik helyi étteremben.
Tökéletes választás volt a Vizafogó Panzió és étterem. Sajnos annyian voltak, hogy nem tudunk mind a 8-an egy asztalhoz ülni, úgyhogy két egymáshoz közeli asztalt kaptunk. Ahogy leültünk érkezett a pincér, hogy milyen italt kérünk Pé rozé fröccsel okézta le az ebédet, Bé pedig még mindig a helyi limonádé 4cl vodkával kombóra esküszik. Italok pipa. Aztán megjelent egy pincér lány, aki az egyik kezében vizes tálat tartott, a másikban pedig szalvétán egy csont formájú kutya kekszet. Naneee! Sok helyen jártunk már Lénivel is, de ilyen elegáns kiszolgálás Lénót még sosem illette meg. Nem kellett neki kétszer mondani, hogy tiéd! ?
Hosszas válogatás után, (az étlap bővelkedett mindenben sültek, halak, vega finomságok), döntöttünk. Pé Borjúragulevest választott előételnek és göngyölt sertésszeletet (füstölt kolozsvári szalonnával, gombával, sajttal töltve) evett hasábbal, Bé pedig vargánykrémleves 1 személyes haltálat (rántott fogasfilé, fokhagymás harcsaszelet, pontyszelet).
A levesek nagyon ízletesek, gazdagok voltak. Azt előre megjegyeznénk, hogy baromi nagy adagokat szolgálnak fel szóval ezzel számoljatok. Pé a göngyölt husit benyomta, de a körethez már nem nagyon nyúlt, hogy ne azzal lakjon jól. Ezt jegyezzétek meg a Csikeszéknél ez híres mondás ám. – NE A KÖRETTEL LAKJ JÓL! – Így, ha lehet hagyd ott…köret kedvelőknek, mint Bé ez nem jó hír ? de nagyon hasznos tanács. Az ízekkel, az elkészítéssel nem volt baj, inkább a befogadással. Már a levessel jól lakva nehéz volt még halazni. De nagyon kedvesek és kb. azonnal felajánlják, hogy elcsomagolják neked a maradékot. Ez ott annyira nem meglepő, nagyjából mindenki így távozott. Még egy jó tanács! Hallgass bátran a megérzéseidre, mindig mindenkor! Bé a leves mellé egy halfasírtot szeretett volna, de a pincér lebeszélte, hogy az nagyon kicsike adag, az csak amolyan előétel, így lett a tál. Na azért a biztonság kedvéért, kértünk halfasírtot csipegetni így többünkre. Meg kell, hogy állapítsuk Bének bőven elég lett volna a leves és a fasírtocskák.
Szumma-szumárum a legnagyobb „hibája” az étteremnek, hogy sokat adnak ….. na jóóó nem, semmi gond nem volt vele. Mindenkinek, csak ajánlani tudjuk és még kutyabarát is.
Kedvet csináltunk egy kis bajai kiránduláshoz? És a gemenci vízitúrához?
