A pandémia miatt a legtöbb romantikus vacsoránk a négyfal közé szorult. Igazság szerint nagyon élveztük az itthon, csendben töltött időszakot, kenyértörésre sem került sor, úgyhogy azt lehet mondani, hogy jól telt ez az időszak. Nincs ámítás, persze vártuk, hogy kiüljünk valahová kávézni, iszogatni vagy vacsorázni.
Kapva kaptunk az alkalmon, mikor megláttuk, hogy az ország egyik kedvenc sztár chefje, Rácz Jenő a Costes Beach-en, látvány főz. Kérdés nélkül foglaltuk magunknak helyet, és robogtunk is ünnepi vacsorázni.
Be kell valljuk gázak vagyunk, de még sosem voltunk a Lupa tónál, aminek talán az az oka, hogy nem kutya barát, ami azért levont az est fényéből, hogy Léni nem lehetett velünk, de csak kibírtunk egy gyerek mentes estét. Akik, esetleg hasonlóan fogalmatlanok a Lupával kapcsolatban, azoknak mondjuk, hogy egy tengerpartot idéző, homokos strand, tele mindenféle program lehetőséggel. Itt aztán tényleg minden van, ahhoz, hogy reggeltől-estig lefoglalja magát az ember, és tele posztolja az instagram oldalát. Mi ugyan csak az esti evésre érkeztünk, de elégedetten távoztunk.
Hatalmas mosollyal fogadtak bennünket és kisértek az asztalunkhoz, ami a mosolyt és előzékenységet illeti, a kiszolgálás terén végig kitartott, kétségkívül rendkívül cuki a banda!
Egy három fogásos fix menüsort ettünk le, amivel Pé járt a legjobban. A menü ugyanis húsra volt tervezve, de ahogy nem sok mindenből, így ebből sem csinálunk problémát. Bé ette azt, amit tud, amit meg nem, az Pé tányérján landolt, aki ezen nem sértődött meg. #napibölcs Legyetek rugalmasak, az élet sokkal könnyebb így!
Menü
Amuse Bouche: Érlelt mangalicasonka, paradicsomos toast
Meghozta az étvágyat, elég hamar. Igazából, ebből még egy tállal elcsipegettünk volna.
Előétel: Szent Jakab kagyló, árpagyöngy, élesztő, almaszén
Omlós, gyönyörű kagylót kaptunk, amiből, ha 12-t még meg kellett volna enni, sem jövünk zavarba. Semmi túlzás, csicsa pont annyi fűszer, hogy a kagyló ízé ki tudjon teljesedni. Az árpagyöngy rizottó valami fantasztikus volt és a parmezán hab a tetején. Mesteri!
Főétel: Sertésszűzpecsenye, burgonyakrém, gochujang, tojás salsa, grillezett répa
Ha ez előbbi fogásokból tudtunk volna még csipegetni, na, akkor ebből is. A hús ízletes és szaftos volt, elsősorban a tojás salsának köszönhetően. A krumplipüré krémes és általában ezek a pürék nem fogyókúrásoknak való, hiszen jó sok vajjal készül, de így az igazi. Gochujang, egy koreai ételízesítő, hasonlít a magyar piros aranyhoz, de sokkal ízletesebb.
Desszert: Umesboshi (japán szilva), sós-savanyú szilvás sajttorta
Álomízű desszertet kaptunk. A krém a habcsókkal annyira passzolt egymáshoz, hogy házasítani kéne őket, ami után inni sem akarsz, hogy örökké érezd az ízt a szádban. Nem túl édes, de krémes és ropogós, igyekszel figyelni, hogy ne rohand le rögtön, minél tovább tartson. Tényleg isteni finom volt!
A desszert előtt, Lui bűvész érkezett a porondra, hogy egy kicsit elkápráztasson és megnevettessen bennünket. Egy ilyen vacsorába ékelt programelem, kétféleképpen tud ugye elsülni, hagyján, ha egy bűvészről van szó. A, veszettül kellemetlenül érzed magad, és nem is érted miért történik az egész. B, Megkoronázza az estét és felteszi az i-re a pontot. Na, most BÉ,Bébébébé!!
Pé kicsit tartott a dologtól, Bé meg gyermeki lelkesedéssel várta a showt. Nem csak szórakoztató volt, de kíváncsivá tett bennünket. A trükkök annyira el voltak találva, hogy csak ámultunk és bámultunk, hogy: „Deeee, hogy csinálta???” Pont annyi ideig tartott, amit az ember még lelkesedéssel fogadott. Na mondjuk annak picit örültünk, hogy a „színpadtól” legtávolabb eső asztalt kaptuk, így nem kellett részt vállalni a műsorból, de a többiekkel szívesen nevettünk együtt.
A véleményünk, hogy a Jenő tud, a Costes Beach tud! Nem hiába dicséri őket mindenki, hallgassatok a véleményekre, egyetek Rácz Jenő főztjéből, látogassatok el a Costes Beach-re! Mi meg addig megnézzük magunknak a többi Costest és várjunk, hogy megnyisson a Rumour.
